2009. október 6., kedd

Válság

Napjainkban a bőrgomba után a második legismertebb szavunk: a válság.
Mi van most válságban? (Mivel az erkölcsökre már lazán kitértem, ezt most nem feszegetem tovább.)
Pénzügyi válságot élünk át napjainkban. Vizsgáljuk meg az okait:
A kialakult fogyasztói társadalom elvárása, hogy ne az igényeinket elégítsük ki különféle termelési javakkal, hanem a megtermelt jószágokat fogyasszuk el akkor is, ha nincs rá szükségünk. Erre ösztönöznek bennünket az igen fejlett reklámok, amivel a tudatlan elmét a média rabszolgájává teszik.
A probléma csupán az, hogy a társadalom által elért valós gazdasági teljesítmény mögött nincs akkora csereérték, mint amekkora fogyasztásra igény lenne. Tehát pénzt kell teremteni, fedezet nélkül. Ezt a fedezetlen pénzeszközt nevezik hitelpénznek, ami a kamatnagyhatalmak zseniális eszköze.
Hogyan működik?
A kétszintű bankrendszer a jegybankból és a kereskedelmi bankokból áll. A jegybank a bankok "feletti" intézmény, és előírásai vannak. Például kötelező tartalékrátát határoz meg a kereskedelmi bankok számára. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi bank a betétjeinek bizonyos részét tartalékolni köteles. Vegyünk egy példát: Elhelyezünk a bankban 1000 Ft valódi, kézzelfogható pénzt a bankszámlánkra. A központ bank -jegybank- előír mondjuk 10%-os kötelező tartalékrátát, tehát a kereskedelmi bank az 1000 Ft-ból 900 Ft-ot kihelyezhet kölcsönbe. Meg is teszi, ezt a kölcsönt valaki elkölti és az ő bankja átutalja egy másik bankba (fizetett). Tehát a másik bankba érkezett 900 Ft számlapénz, amiből a kötelező tartalék levonása után 810 Ft-ot a bank kihelyez. Így folytatódik ez, míg multiplikatív módon az 1000 Ft- valódi pénzből 1000 Ft valódi pénz és 9000 Ft számlapénz nem keletkezik (10 % tartalékrátával). Tehát 1000 Ft valós teljesítmény áll szemben 10000 Ft összetljesítménnyel. Ezt nevezik pénzügyi lufinak.
Ez a lufi akkor durrant szét, amikor túlvállalták magukat az emberek és tömegesen nem tudták visszafizetni a hiteleiket. Láthatjuk, ha a bankba nem érkezik pénz, az az egész hitelpénzrendszer létét fenyegeti.
Láthatjuk még ebből azt is, hogy mennyire jó az a kamatkapitalistáknak, ha a pénz bankrendszeren belül marad. Ugyanis csak akkor tudják megsokszorozni pénzüket. Ha kikerül a bankból a pénz, az nagy veszteség a bankároknak. Így már érthető, hogy miért ingyenes a bankkártyával történő fizetés és az elektronikus átutalás, és miért kérnek nagyon sok pénzt a készpénzfelvételért. Miért hoznak rendeleteket, hogy bankon belül maradjon a pénz (pénzmosás elleni törvény).
Meddig marad fenn a válság? Amíg meg nem értjük és el nem fogadjuk azt, hogy nem szabad előre elfogyasztanunk azt, amit nem termeltünk meg. Csak így szűnhet meg a lufi, mert minden lufi eldurran egyszer. Vigyázzunk ezért, nehogy ennél erősebben is érezzük az eldurranó lufi hatását és a felépített légváraink romjai maguk alá temessenek.

Most pedig adózzunk tisztelettel előttük:

AULICH LAJOS

DAMJANICH JÁNOS,

DESSEWFFY ARISZTID

KISS ERNO

KNÉZICH KÁROLY

LAHNER GYÖRGY

LÁZÁR VILMOS

LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY GRÓF

NAGYSÁNDOR JÓZSEF

POELTENBERG ERNŐ

SCHWEIDEL JÓZSEF

TÖRÖK IGNÁC

VÉCSEY KÁROLY GRÓF

2009. október 1., csütörtök

Visszatekintés

Nagyon nagy bajban az ország. A törvények ismeretének és gyakorlati alkalmazásának a kikerülését éli az egyén, így az etika által működő társadalom működésképtelen. Meg kell vizsgálnunk, miért és kik okozzák, okozták a kontrollálhatatlan erkölcsi kisiklást? A kérdés hogyan lehetett Magyarországon valakiből elismert, anyagilag elfogadott közszereplő, vezető, helyzetbe kerülési esélyes személy? 

A második világháború előtt született, szocializálódott személyek tiszteletben tartották a tudást, az emberi méltóságot. 1945 után megpróbálkoztak a demokrácia gyakorlatát elültetni, amire 1948-ban erkölcstelen választási csalással válaszolt, az országot befolyása alá vonó győztes hatalom. A megaláztatás korában, 1948-1956-ig az emberek maguk sem hitték el a galádság oly mérvű jelenlétét a társadalomban, mint ahogy tapasztalhatták. 1956-ban erkölcslázadás tört ki hazánkban. A Szovjetunió segítségével letörték és jött a megtorlás kora 1956-1963-ig, amikor is minden magyarázat nélkül bárkit koholt vádakkal nem csak el lehetett ítélni, de ki is lehetett végezni: A normális emberi életbe vetett hitet tönkre tették. Megállapítható, hogy aki közvetlenül a világháború előtt, vagy az említett években született, már alázatos állati tulajdonságokkal terelték a globál-megfelelés modern, úgynevezett fogyasztói társadalmába. Mit is jelent a szó? Fogyasztói társadalom. Mit csinál az állat? Élete fenntartása érdekében elfogyasztja a felkínált élelmet. Igen, a fogvatartott állat, de a szabadságát élvező oroszlán akkor eszik, ha a szervezetének működése megköveteli tőle. Az ember ugyanígy vált önmaga foglyává, vagyis embertársai akarata szerint, életösztönévé vált, hogy a másik ember elől, a másik ember kárára is, de ő feleljen meg az elvárásoknak, ő fogyassza el a felkínált javakat.
1963-tól konszolidálták azon gondolkodásmódot, hogy a becsukott szemmel zsebre tett köztulajdon, amennyiben az uralkodó ideológia szerinti egyéntől való, úgy mentelmi joggal bír az erkölcs oltárán.

A kialakult viszonyok lehetővé tették, hogy bárki párttagsága révén, vagy szülei párttagsága révén bármilyen iskolát elvégezzen. A selejt elkezdte gyártani a selejtet. A funkcióba kerülés elvhűséget, de minimum szótlan engedelmességet követelt azoktól, akik a köz terhére, de saját boldogulásukra többet merítettek a közös fazékból a megengedettnél.
A Magyarországi populáció így érkezett el, a "győztesnek mindent lehet" hatalom összeomlásához, a szocializmus megsemmisüléséhez. A rendszer összeomlott, de a rendszert felépítő egyedek rákos sejtjeinek kezébe pottyant a lehetőség, az "átkosnak" hirdetett kapitalizmus kialakítására. A félelem generált embertelenítési folyamat során szerzett tapasztalatok alapján, a spekulációs manipuláció erejében bízva, eszük ágába se jutott, hogy egy populáció életképessége függ a populációt alkotó tagok közös-sorsgondolat erejétől. Mert az a populáció, amely képtelen gyengébb egyedeinek a gondoskodásáról, önmaga felélőjévé válik, vagy egy másik populáció által megsemmisül.

A mi vezetőink, életösztön-rabszolgákká avanzsálták emberi tartásukat, azaz önmaguk pillanatnyi túlélési ösztöne, feladta fajfennmaradási törvény alapján működő emberérzésüket és populációjuk cserbenhagyásával bevonultak a fogyasztói társadalom szabad akaratot annuláló globál önmegsemmisítő ketrecébe. Mivel szüleik elvesztették felelősség érzetüket, gyermekeik, a jelenben már meghatározó tulajdonságként élik meg az önzés, populációemésztő, erkölcsi mentelmet nyújtó kivagyiságukat: Nincs társadalmi felelősség érzetük.

Az az állatcsorda populáció, amelyik feladja identitását, egy másik, erősebb állatcsorda populációjának a martalékává válik. Vagyis feladva függetlenségünket, egy olyan globalista törekvés áldozatává válunk, amelyik azon egyedek leszármazott-összessége, akik képtelenek voltak közösséget vállalni populációjuk tagjaival, ami alapján gátlástalan és jogtalan hatalomgyakorlással élnek a világ fölött. Az ember önkivetkőzési folyamatában a gondolkodás bizonyos mérvű kiiktatása történik. Észhez kell térni, mert az embert emberré tevő tulajdonságok elvesznek!