Nagyon nagy bajban az ország. A törvények ismeretének és gyakorlati alkalmazásának a kikerülését éli az egyén, így az etika által működő társadalom működésképtelen. Meg kell vizsgálnunk, miért és kik okozzák, okozták a kontrollálhatatlan erkölcsi kisiklást? A kérdés hogyan lehetett Magyarországon valakiből elismert, anyagilag elfogadott közszereplő, vezető, helyzetbe kerülési esélyes személy?
A második világháború előtt született, szocializálódott személyek tiszteletben tartották a tudást, az emberi méltóságot. 1945 után megpróbálkoztak a demokrácia gyakorlatát elültetni, amire 1948-ban erkölcstelen választási csalással válaszolt, az országot befolyása alá vonó győztes hatalom. A megaláztatás korában, 1948-1956-ig az emberek maguk sem hitték el a galádság oly mérvű jelenlétét a társadalomban, mint ahogy tapasztalhatták. 1956-ban erkölcslázadás tört ki hazánkban. A Szovjetunió segítségével letörték és jött a megtorlás kora 1956-1963-ig, amikor is minden magyarázat nélkül bárkit koholt vádakkal nem csak el lehetett ítélni, de ki is lehetett végezni: A normális emberi életbe vetett hitet tönkre tették. Megállapítható, hogy aki közvetlenül a világháború előtt, vagy az említett években született, már alázatos állati tulajdonságokkal terelték a globál-megfelelés modern, úgynevezett fogyasztói társadalmába. Mit is jelent a szó? Fogyasztói társadalom. Mit csinál az állat? Élete fenntartása érdekében elfogyasztja a felkínált élelmet. Igen, a fogvatartott állat, de a szabadságát élvező oroszlán akkor eszik, ha a szervezetének működése megköveteli tőle. Az ember ugyanígy vált önmaga foglyává, vagyis embertársai akarata szerint, életösztönévé vált, hogy a másik ember elől, a másik ember kárára is, de ő feleljen meg az elvárásoknak, ő fogyassza el a felkínált javakat.
1963-tól konszolidálták azon gondolkodásmódot, hogy a becsukott szemmel zsebre tett köztulajdon, amennyiben az uralkodó ideológia szerinti egyéntől való, úgy mentelmi joggal bír az erkölcs oltárán.
A kialakult viszonyok lehetővé tették, hogy bárki párttagsága révén, vagy szülei párttagsága révén bármilyen iskolát elvégezzen. A selejt elkezdte gyártani a selejtet. A funkcióba kerülés elvhűséget, de minimum szótlan engedelmességet követelt azoktól, akik a köz terhére, de saját boldogulásukra többet merítettek a közös fazékból a megengedettnél.
A Magyarországi populáció így érkezett el, a "győztesnek mindent lehet" hatalom összeomlásához, a szocializmus megsemmisüléséhez. A rendszer összeomlott, de a rendszert felépítő egyedek rákos sejtjeinek kezébe pottyant a lehetőség, az "átkosnak" hirdetett kapitalizmus kialakítására. A félelem generált embertelenítési folyamat során szerzett tapasztalatok alapján, a spekulációs manipuláció erejében bízva, eszük ágába se jutott, hogy egy populáció életképessége függ a populációt alkotó tagok közös-sorsgondolat erejétől. Mert az a populáció, amely képtelen gyengébb egyedeinek a gondoskodásáról, önmaga felélőjévé válik, vagy egy másik populáció által megsemmisül.
A mi vezetőink, életösztön-rabszolgákká avanzsálták emberi tartásukat, azaz önmaguk pillanatnyi túlélési ösztöne, feladta fajfennmaradási törvény alapján működő emberérzésüket és populációjuk cserbenhagyásával bevonultak a fogyasztói társadalom szabad akaratot annuláló globál önmegsemmisítő ketrecébe. Mivel szüleik elvesztették felelősség érzetüket, gyermekeik, a jelenben már meghatározó tulajdonságként élik meg az önzés, populációemésztő, erkölcsi mentelmet nyújtó kivagyiságukat: Nincs társadalmi felelősség érzetük.
Az az állatcsorda populáció, amelyik feladja identitását, egy másik, erősebb állatcsorda populációjának a martalékává válik. Vagyis feladva függetlenségünket, egy olyan globalista törekvés áldozatává válunk, amelyik azon egyedek leszármazott-összessége, akik képtelenek voltak közösséget vállalni populációjuk tagjaival, ami alapján gátlástalan és jogtalan hatalomgyakorlással élnek a világ fölött. Az ember önkivetkőzési folyamatában a gondolkodás bizonyos mérvű kiiktatása történik. Észhez kell térni, mert az embert emberré tevő tulajdonságok elvesznek!
